A falu a jászóvári premontrei prépostság ősi birtoka. 1255-ben IV. Béla a jászóvári prépostság újraalapító oklevelében említi először. Az oklevélben a király a falut a prépostságnak adományozta és 1848-ig tulajdonában is maradt. 1427-ben 15 portát számláltak a faluban. 1715-ben a török kiűzése után mindössze 5 jobbágy és egy zsellér háztartása maradt. A kipusztult lakosság pótlására Szeged környékéről juhászokat telepítettek ide. Ezt a máig megőrzött szegedi nyelvjárás is megerősíti. 1828-ban már 90 háza és 657 lakója volt.
