Debrőd település eredetileg nem azon a helyen volt, ahol a mai falu található. Csak annyi tudható, hogy valahol a felföld alsó részén, közel a mai Hetényhez épült ki. A település alighanem a tatárjárás áldozata lett, ami nemcsak a házak felperzselését, a lakók legyilkolását, hanem minden adat megsemmisítését is jelentette. De az életet teljesen kipusztítani mégsem lehetett. Ahol víz található, ott előbb vagy utóbb az ember is megjelenik.
Szájhagyományokból tudjuk, hogy az új falu a 13. század elején a Szent János forrás mellett létesült. Ez a forrás a mai község felső végében található. Az öregek elbeszélése szerint az első kezdetleges lakóházat bizonyos Ádám nevű ember építette a Szentjánoska mellett – ahogy a népnyelv használja a forrás elnevezését. Ezt a helyet különben még ma is Ádám-gödrinek nevezik a község lakói. „ A forrásfejből eredő és a falun végigfolyó kis patak mentén építették fel a lakosok apró kis házaikat. A forrás évszázadokon át egyedüli vízszerzési lehetősége volt a község népeinek. Ivóvizét innen nyerte, a kis patak pedig az állatok itatására és a kertek öntözésére szolgált. Emellett kedvező a víz hőmérséklete is: rendszerint 10-12 C – fok az általános hőmérséklete, ezért a vize télen sem fagy be.“- közli a Debrőd történetét feldolgozó monográfiájában Görcsös Mihály.
A forrás felett a mai napig látható a Szent János-kápolna, benne a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szoborral.
